MAGYAR MOZDONYOK

MÁV 424

Az alant leírtak megjelentek a 2009-es Indóház májusi számában.

Az elhatározás

A képeken látható 424-es modell megépítését két dolog indította el. Egyrészt az – és talán ez a legfőbb – mindenképp a gyűjteményemben szerettem volna tudni egy Bivalyt, hiszen aki modellezéssel, főként gőzösökkel foglalkozik, kizárt, hogy ne vágyjon egy ilyen gyönyörű mozdony modelljére.
A másik motiváció az volt, hogy eddigi tudásom alapján elkészítsek egy olyan modellt, amely méltóan jeleníti meg eddigi építési tapasztalataimat, mindezt úgy, hogy a modell otthon is elkészíthető legyen.
Mindezek nem maradtak a vágyak szintjén, hanem nekiálltam a munkának és az elhatározást tettek követték.
Noha eddigi munkáimat kiállításokon ritkán lehetett látni, azért az elmúlt 15 évben - amióta építek is – elkészült egy M44, régi M41, M46, több Ab, Bcmot, melyek közül remélhetőleg Szörényi úr asztalán is fut még, illetve gyári modellek átépítésével, átfestésével foglalkoztam az utóbbi pár évben, bár itt nem magyar dízel és villanymozdonyokra kell gondolni, hanem német gőzösökre, amelyek azóta amerikai és német terepasztalokon közlekednek. 

Elsőként igyekeztem minél több fotót, rajzot összegyűjteni, majd kimentem a Közlekedési Múzeumnál lévő géphez és azt tanulmányoztam, mértem, kigondoltam az építés menetét illetve, hogy melyik gépet is készítsem el.
Végül is az 1942-es változatra esett a választás több okból. Az első gépek mindegyike más és más, ráadásul a füstszekrényajtó is a többreteszes kivitelű amelyet hűen modellezni számomra bonyolult lett volna, bár Erő János a 342-esének építésénel talált rá szép megoldást. Másrészt a 40-es évekbeli változatokról találtam a legtöbb képet illetve információkat.

Most fordult elő először az, hogy a különböző méretek és segédrajzok elkészítése után sztirol lapokból elkészítettem a keretet, papírból a kazánt és védházat, valamint régi Piko BR41-es 16 küllős kerekekkel is próbákat végeztem. Ez a kísérlet jó volt arra, hogy kiderüljön a kerekek alkalmatlansága, illetve a későbbiek során a hajtott kerek, keret viselkedésének vizsgálata ívbeálláskor. Mint tudjuk, a modellezés- különösen gőzmozdonyoknál kompromisszumokból áll, mindenkinél máshol van a számára megszabott határ így a készítésnél mindenképp a legkevesebb kompromisszummal szerettem volna működő, „játszható” modellt készíteni.

Az építés menete

A méretek levétele és a segédrajzok elkészülte után (ez megtölt egy egész füzetet) hozzáláttam felkarcolni rézlemezre a szükséges alkatrészeket.
A kazán illetve a füstszekrény készítése egyszerű volt, 0,2-es rézlemez egyik oldalán bejelöltem a szegecsek helyét, ezt ún. órás szegecselővel kipontoztam, majd  egy hengeres tárgyon  óvatosan, törés nélkül meghajlítottam a lemezt és a két végét összeforrasztottam. később ez a rész került a mozdony aljára. A tető szintén hasonló elven készült.
A keret 1 mm vastag réz lemez a megfelelő helyeken lombfűrésszel kivágva, majd erre ráforrasztva egy 0,2 mm-es lemez, hiszen erre a vastagságra sokkal könnyebb felütni a kereten található szegecseket.
A hajtott kerekeknél a keretet szűkebbre vettem 1-1-mm-rel hogy megfelelő mértékű oldalirányú elmozdulást biztosítsak a kerekeknek az ívekben, ugyanakkor ezen „csalás” nem feltűnő, nem zavaró még. 
A keret a futókerekek felett a valóságnak megfelelő szélességű. A forgóváz itt már a más gyári modelleknél is alkalmazott módon 3-3 mm-ert tud elmozogni oldalirányba, míg egy tekercsrugó biztosítja a megfelelő leszorító erőt a forgóvázra, így annak ellenére, hogy RP25- ös kerekek kerültek alkalmazásra, a kisebb pályaegyenletlenségeket is elviseli a gép kisiklás nélkül.

Közben a felmerült problémákat orvosolni kellett. Mivel a Piko kerekek nem váltak be, így más kerék után kellett néznem és inkább vállaltam volna 17 küllős Fleischmann kerekek alkalmazását, mintsem teljesen torz szerkezetű gépet építsek a nagy karimájú kerekek miatt. Szerencsére azonban az interneten találtam egy német modellvasút-kereskedőt akinél voltak elfekvő készletben megfelelő küllőszámú  RP25-ös kerekek melyek eredetileg TRIX BR 38- as gépekbe voltak szánva. Ezen kerekek mindkét oldalon szigeteltek, így tökéletesen alkalmasak réz modellekhez.
Ezután következett a hengerek, illetve dómok kérdése. Noha elkészítettem az egyik dómot műanyag hengerből, de látnom kellett,hogy nem ez lesz a legszebb megoldás. Ekkor a szerencse ismét mellém szegődött és modellezőtársamtól kaptam öntött dómokat és hengereket. A kerekek „sonkái” is az ő segítségével készültek. Noha maratás alkalmazása nélkül is el lehet készíteni a modellt, azért mégiscsak feldobják a gépet azok a kerekek, amelyeken olvasható a készítés dátuma.

A modell nem világít, de azért mindenképp szerettem volna ha különlegességgel rendelkezik a gép. Ez pedig az, hogy a kormány működik, egy csipesz segítségével előre illetve hátramenetbe állítható a kormányrúd. A kulisszakő elkészítése jelentette az egyik legnagyobb kihívást. Ez szintén maratás nélkül készült, egyszerűen kireszeltem egy órás tűreszelővel alpakkából és a három ívet a megfelelő távolságra egymástól összeforrasztottam.
A mosónyílások peremei karóramutatókból készültek csak épp az óramutatót levágtam róluk. A mutató kis csövecskéje szépen felfeküdt a bemart résekbe.

A modell két részből áll. Az alsót a keret illetve az alsó részhez tartozó csövek és járólapok alkotják, a felső részhez a kazán, védház illetve a járólapok tartoznak. Az alsó részt egy fedél zárja le, ez gátolja meg a kerekek kiesését, illetve a rugók, fékcsövek is erre vannak rögzítve.
A hajtás a szerkocsiban van elhelyezve. Ez talán nem a legoptimálisabb megoldás, ugyanakkor ez tűnt a legegyszerűbbnek.

A vezérmű, keresztfej, rudazat alkatrészei különböző vastagságú alpakka lemezekből készültek, ezeket aprólékos munkával reszelővel alakítottam ki.
Érdekes anyagokat is használtam, olyan egyszerű és gyors megoldás gyanánt, mint pl. a füstszekrényajtó, ami egy Ford Transit ajtópatent. Ezt akkori munkahelyemen egy alkatrészraktárban történt séta során fedeztem fel, mivel feltűnt milyen szép az íve és a mérete is jónak tűnt.
Az egyetlen valódi szegecs is a füstszekrényajtón van mint zárszerkezet, ugyanis egy  alumíniumszegecs feje van három helyen átfúrva, megreszelve.

A modellhez a Tamiya alapozóját és festékét használtam, mindkettőt spray formátumban, mivel légecset nem szereztem be, hiszen a mozdonyon kívül maketteket nem építek. A végén matt lakkal fújtam be két rétegben, így a selyemfény és matt közötti árnyalatot kaptam.

 A szerkocsi

A szerkocsi építése időszűke miatt  lassan halad, de semmiképp nem maradhat a gép víz és szén nélkül, így  tavaszra hamarosan ez is elkészül.
Itt sajnos nem működött az a technika, hogy a szegecseket kézzel ütöm fel a felületre, mivel itt precízen egy sorban, sűrűn vannak a szegecsek. Nyilvánvaló volt, hogy fotómaratással kell előállítani a felületet, ebben egy maratásban járatos modellezőtársam segítségét kértem. A kész 0,2mm es lemezből előállított felületet aztán a 0,5-ös lemezből készített szerkocsirakasztnira ragasztottam.

A hajtás. Ez a szerkocsiban helyezkedik el, amely így aztán nem mondható túl igényesnek mégis van egy előnye:egyszerű és gyors. Mivel már így is nagyon hosszú időt vett igénybe a mozdony elkészítése és mielőbb szerettem volna mozgásban láni a gépet, így döntöttem ezen megoldás mellett, a hajtás alapját a Fleischmann BR 38 as szerkocsijaszolgáltatta. Szerencsére a szerkocsi elég nagy, hogy megfelelő súly kerüljön bele, illetve a mozdony is kellően nehéz ahhoz, hogy ne pörögjenek ki a kerekek és kellő vonóerővel rendelkezzen a gép. 
A következő modellnél azonban már az állókazánban lesz a motor és a harmadik kerékpáron keresztül a rudazaton keresztül megy át a hajtás a többi kerékpárra.

Összegzés

Mint ahogy az Indóház 424-es különszámában az egyik képaláírásában is olvashatjuk, hogy nemcsak az igazi, hanem a modell is megkapó látvány, úgy most személyesen is meggyőződhettem róla, hogy ez tényleg így van!  Remélem sikerült átadni valamennyit ebből az élményből a képeken keresztül. 
Noha a modell az én munkám és álmom, úgymond „saját projekt”, az ehhez kapcsolódó kellő szervezőmunkával, de nyilvánvaló volt, hogy nagyon sok minden nem készült volna el Erő János úttörú tudásmegosztása, „ónozó” kartárs segítsége, a Csehmodell rugóöntvényei és táblái valamint Jakó Attila maratott szerkocsielemei nélkül. Ezen kívül nagyon sokan segítettek tanácsaikkal, szakértelmükkel, fényképeikkel, rajzaikkal. Köszönöm Mindannyiuknak!